Az egész világ izgatottan várja már A dán lány című film megjelenését, amit jó előre Oscar esélyesként harangoztak be. Conchita Wurst rövid, ám annál sokkolóbb eurovíziós tündöklése után így most a filmvilágot uralhatja le a transzgender tematika. Pedig a történetből akár még sok érdekességet is ki lehetett volna hozni, de a trailer arról árulkodik, hogy egyszerű propagandafilm született. Ráadásul elég amerikai ízű…

Minden arról árulkodik, hogy A dán lányt elsősorban nem transzneműeknek szánták, hanem az átlagembernek. Annak, akinek ideálja a szépség, a művészet, a nagy szerelem, és úgy igazából nem tudja, mit is gondoljon a transzneműek világáról. (Talán annyira nem is érdekli.) De most aztán megtudhatja!

Einar Wegener - egy meghasadt személyiségű művész arcai

Az azonos című regény már 2001-ben megszületett, és egy dán művészházaspár valós történetét dolgozza fel. Einar Wegener és Gerda Gottlieb a koppenhágai szépművészeti akadémián ismerkedtek meg, majd 1904-ben össze is házasodtak: Einar ekkor 21, Gerda 19 éves volt. Több év európai utazgatás után Párizsban telepedtek le, ahol Gerda rövidesen festőként és illusztrátorként is befutott. (Az utólagos kritikák szerint Wegener egyébként tehetségesebb volt feleségénél, aki inkább szorgalmának és kettejük pikáns hírnevének köszönhette népszerűségét – de erről majd később.)

Redmayne Einar Wegenerként

Wegenert A mindenség elmélete óta igen népszerű Eddie Redmayne alakítja – érzékeny, bizonytalan, kissé neurotikus benyomást keltve. Feleségét, Gerdát Alicia Vikander, aki arcra leginkább az ügyeletes szépséges naíva skatulyába kívánkozik. A filmelőzetesben nagy csókokkal és ölelésekkel hullik az őrá játékosan kacsingató (bár lehet, hogy ez csak egy ideges tikkelés) Redmayne karjaiba. Igazi hollywoodi jellegű szerelmet látunk a filmkockákon, ami csak annyiban hibázik, hogy a férfin valahogy kevésbé kidolgozottak az izmok, mint a szokásos…

Az internetkultúra igénytelensége miatt Wegener és Gottlieb szerelmének és házasságának pontos rekonstruálása szinte lehetetlen. Mivel a két művészről szinte mindenhová ugyanazt a szöveget copypastelték a tartalomszerkesztők, néhány apró történelmi tény van csak, ami alapján megpróbálhatjuk elképzelni, hogy is indult el Einar Wegener a nővé válás útján… De a film bárgyúsága és hiteltelensége azért mégis kicsit bosszantó.

Furcsa arcok Gerda Gottliebtől

A források megegyeznek abban, hogy Wegenert attól kezdve foglalkoztatta komolyan a transznemű szerepjáték gondolata, hogy felesége megkérte, helyettesítse modelljét selyemharisnyát és magassarkú cipőt húzva. Hogy-hogy nem, a házaspár számára hamar szokássá vált, hogy a férj női ruhába bújt, felesége pedig képeket festett róla. A filmen ezt Gerda hatalmas, zabolázatlan ám ártatlan nevetések közepette teszi, míg Einar megilletődötten rezegteti szempilláit selyemruháját símogatva, mint aki most fedez fel egy új világot.

De szúrjunk itt be néhány történelmi adalékot Gerdáról. Több forrás szerint az anglikán pap leányaként felcseperedett művésznő leszbikus volt, amit Párizsban nem is titkolt különösképpen. A másik, már végképp nem cáfolható tény pedig az, hogy művészhez képest szokatlanul gyors befutását divatlapok mellett pornográf könyvek illusztrálásának köszönhette. Nem tudom, de az én számomra egy pornográf irodalmat illusztráló leszbikus hajlamú nő, aki női ruhát húz könnyen befolyásolható, bizonytalan férjére, biztosan nem ilyen ma született bárányka kisugárzású. Különösen hogy… de ezt majd a végén.

Wegener szignója egyik tájképén. Tragikus, hogy nem festőként, hanem a róla készült obszcén hangvételű festményekről vált híressé.

Miután egyre többen lettek kíváncsiak Gerda titokzatos modelljére, a házaspár arra is rákapott, hogy Einar női ruhában, Liliként jelent meg a társaság előtt. Az a jelenet már tényleg ledobja az ékszíjat, mikor az egyik estélyen Lilit megcsókolja egy férfi, majd az „ártatlan” Gerda mindezt hatalmas, csalódott, könnyes szemekkel kéri számon rajta másnap. Majd később sírva panaszolja, hogy vissza akarja kapni a férjét…

Alicia Vikander hitvesi könnyei

Ám Gerda csakhamar tragikus hősnővé magasztosul, amikor megérti, hogy Einar személyisége kiteljesedésének micsoda bátor, merész, őszinte útjára lépett, amikor eldöntötte, hogy ezentúl nő akar lenni. És Gerda úgy dönt, mindenben támogatja szerelmét – legalábbis a regény és a film állítása szerint. Így lesz Einar a történelem első személye, akin nemváltó műtétet hajtanak végre Németországban, és az első, aki életét is veszti ebben fiatalon, 49 évesen… Érdekes, a szerelmes Gerda ekkor már egy katonatiszt felesége, bár  a házasság csak pár évig tart.

Azok a német orvosok, akik úgy döntöttek 1930-ban elsőként bátran nekiesnek egy férfinek, hogy nőt operáljanak belőle, külön megérnének egy misét.

A benyomásom az, hogy a fellelhető objektív nyomok alapján Einar Wegener története egyáltalán nem a transzneműség dicshimnusza (kéne hogy legyen). Sokkal inkább requiem egy olyan érzékeny, tehetséges, labilis emberért, akit egyszerűen szétszedtek. Először a felesége és a környezete lelkileg, majd néhány vállalkozó szellemű orvos fizikailag.

A házasság minőségéről pedig mindent elmond, hogy a volt férje haláláról értesülő Gerda a következőképp sóhajtott fel: „Az én szegény kis Lilim…” Most komolyan: melyik férfi vágyik erre?

Számomra az egészből egyetlen dolog hiteles: a tipikus transzvesztitás zavar a női ruhába bújtatott Eddie Redmaine arcán.

Dr. Emerson Eggerich egyszerű, mégis átütő erejű igazságot fedezett fel, amikor kimondta: a férfiaknak elengedhetetlenül szükségük van arra, hogy a feleségük tisztelje őket, a feleségeknek pedig érezniük kell férjük szeretetét ahhoz, hogy boldogok lehessenek. "Férfi és nő sohasem érthetik meg egymást, mert mindegyik mást akar. A nő a férfit, a férfi a nőt." - mondta a kérdésről Karinthy. Ez a könyv nagy segítséget nyújt ahhoz, hogy átkattintsd az agyad, és ne azt add automatikusan a házastársadnak, amire ösztönösen érzed, hogy neked volna szükséged, hanem azt, amire ő valóban vágyik!  (www.booker.hu)