Teljesen félreértjük a gyerekek tanulását
Fejleszted, vagy tönkreteszed? És pontosan miért is?
Egy egyesült-államokbeli professzor emerita szavaival élve a gyerekek tanulási folyamatának mély meg nem értésén alapul a manapság kialakulóban levő oktatási rendszer, aminek a lényege a gyerekek szakintézményben való elhelyezése minél kisebb korban, és a frontális oktatás elkezdése minél előbb. Matek ovi, angol bölcsi, sőt, akár baba jelnyelv tanfolyam, hogy a kisbaba úgymond megtanulja kifejezni magát, még az előtt, hogy egyáltalán a beszéd alapjait elsajátítaná. Tudósok és nevelési szakemberek egyre nagyobb csoportja van azon a véleményen, hogy ez a szisztéma nem csupán nem váltja be hosszú távon a hozzá fűzött reményeket, – azaz nem nevel valódi zseniket, szuper eredményes fiatalokat – hanem nagyon is káros: lassítja az érzelmi és kognitív fejlődést, felesleges stresszt okoz, és még a gyerekek tanulási kedvét is elveheti.
Persze nehéz lehet megállni egy szülőnek, aki a gyerekének a legjobb életet akarja biztosítani, hogy ne engedjen a tömegpszichózisnak, és ne kezdje minél korábban „fejleszteni” csemetéjét. Hiszen lépten nyomon csodagyerekekről hallunk és olvasunk, akik már néhány éves korban periódusos rendszert mondanak fel, több nyelven beszélnek folyékonyan, fizika vagy matematika versenyeken nyernek… Így értelmes gyerekét elnézve sok szülő érzi úgy, hogy az ő kis szeme fényéből is ki lehetne ezt hozni, csak megfelelő szakember kéne hozzá. Egyedül arról nem esik szó, hogy a valódi csodagyerek történetek hátterében mindig ott áll egy olyan szülő, aki nagyjából egész emberként arra teszi oda magát, hogy a gyerekét tanítsa, ami egészen más minőséget jelent, mint amit akár a legprofibb intézményekben tudnak nyújtani. Ezeket a gyerekeket tehát nem az elitoviban képezték, otthon tanultak teljesen személyre szabott körülmények között, szeretetteljes légkörben.
A gyerekek tanulásának elsődleges nyelve a játék. Erre a magukat humánusnak tartó szülők elhatározzák: „Hát akkor tanuljunk játékosan!” A játék és a játékos tanulás azonban nem ugyanaz. A valódi játék onnan ismerhető fel, hogy a gyerek szabadon dönti el, mit szeretne csinálni, maga irányítja a felfedezés és a tanulás folyamatát, szabadon használja a képzeletét, és mindezt stresszmentes, érdeklődő és boldog hangulatban teszi.
„Tanulásra nincs szükség! – mondja egy interjúban Vekerdy Tamás az egytől öt éves gyerekek szükségleteivel kapcsolatban. – És ami nagyon fontos, ne is javítgassuk például a gyerek beszédét. Csak: adjunk jó mintát. A kisgyerek tanulásának egyetlen hatékony formája a spontán utánzás, akkor és azt utánoz, amikor és amihez kedve van.” Vekerdy ugyanitt arra is felhívta a figyelmet, hogy ne becsüljük le ezt az életszakaszt, amiben a kisgyerek gyakorlatilag egész élete legnagyobb szellemi teljesítményét éri el, hiszen ekkor sajátít el egy teljes nyelvet, olyan szinten, amilyen szinten később egy másikat sem fog.
Ha valóban jót akarunk a gyerekünknek, öt éves koráig próbáljunk meg minél nagyobb önmérsékletet tanusítani, és minél kevésbé „fejleszteni” őt. Hagyjuk élni, szabadon játszani, sok mindent megtapasztani! A játékos tanulás pedig következzen iskolás korban, amikor már valóban komoly segítségünkre lehet, hiszen a magyar oktatási rendszer kíméletlenül számon kéri az eredményeket már a legkisebbektől is.
Természetesen lehet bizonyítványokat lobogtatni, hogy az elitovik gyerekei mennyivel jobb eredményeket érnek el az iskolák első osztályaiban, hiszen már úgy kerültek oda, hogy eleve tudtak írni, olvasni stb. De kérdés, hogy hova vezet ez? Hosszú távon valóban sikeresebb lesz az életük? Vagy csak egy óriáscég alkalmazottai lesznek majd, akik sokkal képzettebbek, és sokkal lojálisabbak társaiknál, így néhány fokkal feljebb kerülnek majd a ranglétrán? Neveljünk minél engedelmesebb alattvalókat a rendszernek - ez lenne a cél?
Egy másik professzor a Time hasábjain arra hívja fel a figyelmet, hogy a játékidő indokolatlan csökkentése vagy megvonása beteggé is teheti a gyerekeket: szorongásos tünetekhez, depresszióhoz vezethet. A játék a legkisebbeknek egyenesen létszükséglet, de még a kamaszok számára is nagyon fontos. Azok a tanárok, akik játékokat, játékos módszereket vezetnek be a hétköznapi oktatásba, rendszerint nem várt javulást tapasztalnak az eredmények területén is.
|
A fentieket igazolja egy vidéki matektanárnő esete, akinek az intézmény összevonásoknak köszönhetően elárasztották a „sajátos nevelési igényű”- nek nevezett gyerekek egyébként is problémás osztályát. Auth Andrea rengeteg munkával és agyalással olyan játékokat fejlesztett ki, amelyekkel a gyerekek örömmel játszanak, és közben észrevétlenül tanulják meg a matematika szabályait. A pécsi tanárnő egy ötfős kis csoporton kezdte tesztelni kártyajátékait délutánonként, akik a teljes nulláról indulva rövidesen ugrásszerű fejlődést mutattak. A gyerekek annyira megszerették a tanárnő játékait, hogy az 1-4. osztályig tartó célcsoportból kiöregedve többen is visszajártak a foglalkozásokra, hogy a kisebbeket tanítsák. Ugyanis az alkalmazott kooperatív stratégiának köszönhetően a játékban nem feltétlen az egymással való versengés vezet célra, hanem az együttműködés, azaz a gyerekek, ha nyerni akarnak, egymást is kell hogy tanítsák játék közben.
A játéknak egyre nagyobb híre lett, hiszen valóban ritka jelenség, hogy „problémás gyerekek” pont a matematika iránt mutassanak érdeklődést, sőt, megszeressék a tantárgyat! A látványos eredmények miatt a tanárnőt mindenki támogatta, mind saját igazgatónője, mind a Pécsi Tudományegyetem, aminek a segítségével egy komplett, 4 év tananyagát lefedő játékegyüttest fejlesztettek ki „Lapot kérünk” névvel. A forradalmi oktatáscsomag a www.booker.hu oldalán kedvezményesen kapható!
|
Nézd meg könyvespolcunkat a gyereknevelésről, pszichológiáról vagy aktuálpolitikai kérdésekről! A regényeket se hagyd ki! :)
