Nem mindig az a tiszteletreméltó ember, aki annak látszik. Ebből a tanulságos, szomorú történetből is kiderül.
Adott egy furcsa orvos, akit zseniális képességekkel áldott vagy vert meg az ég. Nézeteit azonban nehezen öntötte írásba, a diplomáciához pedig egyáltalán nem értett. Nem csoda hát, hogy korának egész orvostársadalmát magára haragította, amikor egy teljesen újszerű nézettel állt elő a szülő nők megmagyarázhatatlanul nagy számú elhalálozása miatt. Ráadásul az, amit Semmelweis állított, minden szülészorvos számára kínos volt, hiszen a lényege abban állt, hogy nem valami titokzatos kór tizedeli a szülő asszonyokat, hanem az orvosok és a kórházak elégtelen higiéniai körülményei okozzák a halálokat.

A legtobb híres szülészorvos, és bécsi kollégái arra sem vették a fáradságot, hogy valóban megértsék Semmelweis elméletét, mivel olyan csapongó és személyeskedő formában öntötte írásba, hogy nem vették komolyan. Kivétel volt közöttük Gustav Adolf Michaelis, aki Semmelweis hatására rádöbbent, hogy számos szülő nő között még saját gyermekégyi lázban elhunyt unokahúga haláláért is ő maga a felelős. Az orvos lelkifurdalásában egy vonat elé vetette magát.

A meg nem értett Semmelweis Bécsből hazatelepült Magyarországra, és amelyik kórházban ő vette át az irányítást, ott radikálisan csökkent a gyermekágyi lázban meghalt nők száma. Ettől azonban koránt sem vált jobban elfogadott tekintéllyé. Az orvos még barátaival is örökösen vitatkozott, vadidegeneket szólított le az utcán, korának orvostársadalma szinte egy emberként legyintett rá megvetően. Még egyetemi hallgatói sem bírták a zseniális orvos előadásait, mivel Semmelweis mindig eltért a tárgytól, és gyakran ott kötött ki, hogy szakmai ellenfeleit csepülte nyomdafestéket nem tűrő stílusban, akik pedig voltak szép számmal. Persze senki sem tudta még ekkor, hogy az orvoson már egyre jobban elhatalmasodott a paralysis progressiva, más néven agyhűdéses elmezavar, amely feltehetően egy korábbi szifilisz fertőzés miatt tört ki rajta. (Az nem bizonyított, hogy Semmelweis nemi úton, vagy orvosi munkája során, kapta el a betegséget.)

Negyvenes éveiben Semmelweis már öregembernek tűnt. Egyetemi munkáját azonban jól ellátta, csak családi életét lehetetlenítette el furcsa viselkedése. Fleischer József visszaemlékezése szerint azonban egy kari ülésen egy megürült tanársegédi állás ügyében szólásra emelkedve mindenkit mélységesen megbotránkoztatott, amikor zsebéből egy bábaeskü-formulát húzott elő, és azt felolvasta. Az ülés félbeszakadt, Semmelweist a lakására kísérték.

Egy darabig otthon ápolták, míg végül élete végén elmegyógyintézetbe hurcolták. Az utókor aztán buzgón igyekezett korrektúrázni a képet, azonban mégis ez volt Semmelweis, aki nők tömegeit mentette meg a könyörtelen haláltól. És hogy kevésbé volna ezért tiszteletre méltó? Nem gondolnánk.