Míg az Egyesült Államokban a muszlim terrortámadások túlélőit hősként kezelik, és a média elkíséri őket a kórházba, otthonukba, az újságokban, híradókban láthatjuk művégtagjaikkal megtett első lépéseiket, addig az európai terrortámadások túlélői egyszerűen eltűntek. Nem csak szégyellik őket, feltehetően félnek is.

Franciaországban 368 ember sebesült meg a 2015-ös párizsi terrortámadásokban. A 2016-os brüsszeli bombázásokban több mint 300-an sebesültek meg, közülük 62 fő súlyosan. Hol vannak most ezek az emberek? Milyen állapotban vannak? Hogyan változott meg az életük? Nem tudjuk.

Nemzeti megemlékezés a párizsi terrortámadás áldozataira. Először és utoljára itt láttuk a sebesülteket.

Míg az Egyesült Államokban a terrortámadások túlélőit nemzeti hősként kezelik, gyűjtéseket rendeznek a támogatásukra, nyomon kísérik az életük eseményeit.

Az egész világ ismeri a kis Jane Richardot, akinek a testvére, Martin a bostoni robbantás legfiatalabb áldozata volt.

Európában azonban a támadások sebesültjeiről semmit sem hallunk, pedig ők az iszlám és Európa modernkori összecsapásának első áldozatai. A tragédia után az elhunytak képei köröztek néhány napig, a Facebook-on francia trikolorba öltöztek a profilképek, a támadások sebesültjeiről azonban egyáltalán nem hallani. Sőt: annak ellenére, hogy a francia állam elvileg saját halottainak tekintette az elhunytakat, tavasszal a hozzátartozók legnagyobb megdöbbenésére kiszámlázták a temetés költségeit is.

Patricia Correia a lánya temetési költségeit igazoló számlával

A Life for Paris szervezet az elhunytak áldozatait és a támadások túlélőit képviseli. Beszédes, hogy a szervezet vezetői közül mindössze 3 fő meri felvállalni a teljes nevét a Life for Paris weboldalán. A média érdeklődése pedig minimális. Nem látunk túlélőket, akik elmesélnék nekünk, hogy milyen érzés maradandó károsodásokkal, megbénulva, látható sérülésekkel, művégtagokkal élni egy borzasztó tettortámadás után. Nem tudjuk meg, milyen lelki sebeket hordoznak egy életen át, hogyan tanulnak meg együttélni a történtekkel.

Caroline Langlade és Maureen Roussel. Az áldozatokat képviselik.

A bostoni terrortámadás egyik túlélője, Adrianne Haslet-Davis szerint kulcsfontosságú, hogy a merényletek túlélői hozzájuk hasonló emberekkel tudják megbeszélni problémáikat, kétségeiket. Adrianne profi táncosként dolgozott, mígnem a Carnajev fivérek bostoni robbantása után amputálni kellett az egyik lábát. Most egy amputáltakat támogató mentor-rendszert működtet.

Francois Hollande tavasszal tárgyalt az áldozatok érdekeit képviselő 5 szervezettel. Az áldozatok képviselői konkrét előrelépést nem láttak a találkozó után.

 Fanny Klein, a brüsszeli támadás egyik sebesültje

Richard Norby sokadik orvosi kezelésén Brüsszel után

Sebastien Bellin profi koraras, kétgyerekes családapa. Szintén Brüsszelben sebesült meg.

Ezt a néhány arcot lehet fellelni abból a közel 700 európai emberből, akiket az utóbbi egy évben egy életre maradandó sérüléseket szenvedtek a muszlim terrorizmustól.