Az olvasás nagyon összetett tevékenység, nem is gondolnánk, hányféle képesség és készség meglétét, illetve összehangolását igényli egy kisgyerektől. Fontos, hogy ezeknek a kialakulását segítsük, és ne hátráltassuk, már az iskolakezdés előtt! Olyan dolgok is befolyásolják a kicsik olvasásra való hajlandóságát, amikre nem is gondolnánk. Összeszedtük, mire kell ügyelni már egészen kicsi kortól.

 „Aki mindennap hall mesét, annak iskolába lépéskor a nyelvi fejlettsége másfél évvel előzheti meg azt, aki csak rendszertelenül hall – vagy pláne csak néz! – mesét. Márpedig a nyelvi fejlettség a gondolkodás alapja.” – állítja dr. Vekerdy Tamás pszichológus, és ezzel bizony nehéz lenne vitatkozni. A mesélés – főleg kényszerből – önmagában azonban még nem old meg mindent. Fontos, hogy a mindennapok általában is úgy folyjanak az otthonunkban, hogy ne nyessük vissza, ne károsítsuk a kicsiben az olvasáshoz alapvetően szükséges kíváncsiságot, érdeklődést!

Történet

Az olvasás középpontjában a gyerekek számára nem egy készség kifejlesztése áll, hanem mindig a történet. Ezért borzasztó, ha unalmas, érdektelen, életkorhoz nem illő, vagy összefüggéstelen szövegekkel gyakoroltatják az olvasást.

Az olvasni tanulás előtt álló gyerekben nem szabad letörni a történetek iránt való érdeklődést! Beszélgessünk nagyon sokat, méghozzá akkor, amikor neki kedve van hozzá! Ha igényli a kicsi, mondjuk el újra és újra ugyanazt a valós, vagy kitalált történetet. Nézegessük hosszan a képeket, beszéljünk róluk. Ha a képen nem történik semmi, találjuk ki mi a sztorit. Beszéljük meg, mit csináltunk néhány napja közösen, hol jártunk, hol nyaraltunk, mit csináltunk ott… Sokat kérdez a gyerek? Nagyszerű! Ne szidjuk meg érte, örüljünk neki!

SOHA ne válaszoljunk így a kérdéseire: „Csak!” „Ezt már ezerszer megbeszéltük! Nem mondom el többször!” „Ezt már borzasztóan unom! Nem tudsz valami mást kitalálni?”

Hang

Az olvasáshoz elengedhetetlenül fontos, hogy megtanuljunk hangokra figyelni, azokat értelmezni, és mi magunk is artikuláljuk őket. A kisbabának elsősorban a mi hangunkra van szüksége: a mi hangunkon kell megismernie a gyerekdalokat, mondókákat, versikéket, lehetőleg némi ritmikus mozgással, lovacskáztatással, hintáztatással egybekötve. Hallgathatunk mesét is, de az élőbeszéd mindenképpen elsődleges. Később, amikor már magabiztosan beszél a kicsi, akkor se zárkózzunk el a közös mondókázástól, énekléstől! Énekeljük a kedvenc dalait, akár százszor is! (És ne helyettesítsük ezt a Youtube videókkal!)

SOHA ne kényszerítsük csendre azon túl, ami feltétlenül szükséges (telefonálás idejére, kistestvér elaltatásáig stb), ne kritizáljuk, ha hamisan énekel vagy rosszul tudja a szövegeket!

Jel

Az olvasás folyamán megtanuljuk, hogy bizonyos hangokat bizonyos jelek jelölnek. A gyerekek már egészen kicsi korukban is érdeklődést mutatnak a vizuális jelek iránt: érdeklik őket a betűk, a logók, a számok. Igyekezzünk kielégíteni ezt az érdeklődésüket! Semmiképp se szoktassuk le őket arról, hogy a jelekre rámutatva kérdezgessék, hogy mi az! Beszéljük meg, mi minden van a joghurtos dobozon, a pelenka csomagolásán, a tévé képernyőjén. Mi magunk is kezdeményezhetjük, hogy keressük meg a "mamabetűt" a tejes dobozon.

SOHA ne válaszoljunk így: „Te ezt még úgyse érted.” „Ezt csak a felnőttek ismerik.” „Ne foglalkozz ezzel!” stb.

Könyv

A huszonegyedik század és a z generáció dacára a gyerekek elsősorban még mindig könyvekből tanulnak olvasni. Fontos, hogy a kicsi érdeklődjön a könyvek iránt, és egy idő után megtanulja azt is, hogyan kell helyesen bánni velük!

Egy fontos alapelv: ha nekünk nincsenek könyveink, és soha nem olvasunk, ne várjuk, hogy a gyerekünk majd ezt fogja tenni. Ha szükséges, mi is változtassunk a szokásainkon! Kell, hogy a gyerek a szüleit is lássa olvasni, és a nappaliban igen is legyen egy könyvespolc! Legyenek a kicsinek saját, életkorának megfelelő könyvei. Kezdetnek néhány rágás- és egyéb strapabíró kis képes lapozgatós, majd később egyre igényesebb könyvek. Legyen saját kis könyvespolca, ahonnan leveheti ezeket magának, és nézegetheti, amikor kedve támad. Felügyelet mellett mutassunk meg neki komolyabb könyveket is, és tanítsuk meg a helyes lapozásra stb.

SOHA ne mondjuk neki kategorikusan, hogy nem nyúlhat a könyvekhez! Ne csapjunk a kezére, ha valami véletlen baleset történt, beszakadt egy lap! Ne ijesszünk rá, mert hosszú időre elraktározhatja a negatív élményt.

Inkább minél többet olvasgassunk, lapozgassunk együtt, hogy megtanulja, hogyan kell ezt csinálni, az értékesebb könyveket pedig tegyük a polc tetejére!

A gyerekek nyelve teljesen más, mint a felnőtteké. Ahhoz, hogy elérjük a céljainkat, meg kell találnunk az utat hozzájuk. Ezt az utat már sokan elfelejtették, pedig valójában nagyon egyszerű: a játék. A közös játék során olyan információkhoz juthatunk kisgyerekünkről, amelyekhez másképp nem. Egyben mi is lehetőséget kapunk arra, hogy úgy közölhessük az üzenetünket vele, hogy valóban meg is értse. Arról nem is beszélve, hogy a közös játék boldogság, feloldja a feszültségeket és erősíti a szeretetet, bizalmat, összetartást. Dr. Vekerdy Tamás és Kádár Annamária ajánlásával. (www.booker.hu)

Szívesen olvasnál jó könyveket a gyereknevelésről? Nézd meg a könyvespolcunkat!