A palesztin terror egyik legutóbbi áldozata, a vasárnap este saját otthonában meggyilkolt Dafna Meir maga is örökbe fogadott gyerekként nőtt föl. Férjével hat gyermeket neveltek, akik közül a két legkisebbet úgy fogadták örökbe. A gyászolók nyilatkozatai állítanak emléket a családanyának, aki az élet szinte minden területén pótolhatatlanná tette magát a közössége számára.

 Dafna örökbefogadott gyerek volt. Ahogy nevelőanyja visszaemlékszik, 13 évesen került nevelőszüleihez. Amikor meg akarták ölelni, két lépést hátrált ijedtében, mert nem ismerte az ölelést, ahogy a szeretetet és a családot sem. Ez később megváltozott, olyannyira, hogy Dafna gyakran mondogatta, hogy "Az élet édes, mint a méz", és aki az arcára nézett, maga is így vélhette.

A 38 éves asszony idegsebészeten dolgozott nővérként, ahol szakmailag és emberileg is kiemelkedő példát adott munkatársai szerint. Férjével kötelező katonai szolgálatuk alatt ismerkedtek meg, és rögtön egymásba szerettek. Már a házasságuk elején eldöntötték, hogy bármennyi gyermekük is születik, legalább kettőt örökbe fognak fogadni, mert Dafna vissza akarta adni a közösségnek azt a segítséget és gondoskodást, amit ő is kapott gyerekként.

Dafna és Nathan

A házaspárnak négy saját gyereke született. A legidősebb lány, a 17 éves Renana volt édesanyjával a konyhában, amikor rájuk tört a palesztin késelő. Renana éppen tanácsot kért Dafnától, hogy milyen színű körömlakkot válasszon, amin Dafna, mint sokszor máskor is, őszintén meglepődött. "Örülök, hogy érdekel a véleményem." - jegyezte meg Dafna, mivel ebben az életkorban a kamaszlányok többsége inkább lázad az édesanyja ellen, mintsem tanácsot kérne tőle. Ez volt az utolsó beszélgetésük, mert nem sokkal később a nyitott ajtón betört hozzájuk a 15 éves palesztin gyilkos, aki olyan mélyen belevágta a kését Dafnába, hogy már ki sem tudta húzni. Így menekült meg Renana, mert a támadó rögtön ezután elmenekült. "Nehéz elképzelnem, hogy soha többé nem fogunk együtt nevetni, Nem fogunk vitatkozni, Nem fogunk éjfélkor kettesben tea mellett beszélgetni." - búcsúztatta édesanyját a temetésen a lány. "Nem csak egy anyát vesztettem el, hanem a legjobb barátomat is."

Amikor nevelőanyja utoljára beszélt telefonon Dafnával, azt kérdezte tőle, hogy bír ennyi mindent egyszerre csinálni. Azt felelte, hogy minden napot úgy él meg, mintha az az utolsó volna.

Dafnára örök optimistaként emlékeztek, aki mindig segített, ha tudott. Szabadidejében blogot is vezetett, ahol meddőséggel küzdő nőknek adott tanácsokat.