"No go" zónák, azaz olyan területek Európa városaiban, ahol a muszlim bevándorlók élnek többségben, és a Sharia törvény alapján bíráskodnak saját közösségük fölött, kizárva onnan a hatóságokat és a nem muszlim többséget is. Egyesek szerint Franciaország és Nagy-Britannia történelmi városaiban, valamint Svédországban és Németországban is nagy számmal akadnak ilyen területek. Mások szerint az egész csak jobboldali propaganda, mítosz, ijesztegetés. Mi az igazság?

Nem csoda, ha egyszerű halandó, aki nem utazhatja körbe néhány hét alatt Párizst, Marseille-t, Stockholmot és Birminghamet, nehezen igazodik el ebben a kérdésben. Év elején a Charlie Hebdo merénylet kapcsán még a Fox News és a CNN is vérre menő vitát folytatott arról, hogy beszélhetünk-e európai "no go" zónákról vagy sem.

Zvi Yehezkeli dokumentumfilmje az európai muszlim közösségekről

Maga a "no go" zóna kifejezés a '60-as évek angolszász katonai nyelvezetéből származik, és eredetileg bármilyen olyan területre alkalmazták, amit nem a hivatalos hatalom, hanem egy banda vagy szervezet tart az uralma alatt. 2002-ben a The New York Times újságírója, David Ignatius használta olyan észak-afrikai bevándorlók által lakott francia negyedekre, ahol rendszeresek a zsinagóga rongálások és ahol éjszaka veszélyes közlekedni. 2006-ban Daniel Pipes Közel-Kelet szakértő használta blogján ezt a kifejezést, szintén francia területekre, amelyeket a francia állam "Zones Urbaines Sensibles" azaz "érzékeny városi zónák" néven tart számon. Ezután terjedt el a kifejezés széles körben a médiában. (A "Zones Urbaines Sensibles" francia nyelvű listája egyébként itt megtalálható.)

A Gatestone Intitute a következő bizonyítékokkal támasztja alá a francia "no go" zónák létét:

• Egy 120 oldalas jelentés "No-Go Zones in the French Republic: Myth or Reality?" ('No go zónák Franciaországban: mítosz vagy valóság?") címmel
• Egy 2200 oldalas jelentés "Banlieue de la République" ("A köztársaság külvárosai") címmel, ami kimutatja, hogy Seine-Saint-Denis és más Párizs környéki muszlim többségű külvárosok elszakadtak az államhatalomtól és a Sharia vette át a francia polgárjog helyét. Seine-Saint-Denis 40 kerületéből egyébként 36-ot tart számon a rendőrség érzékeny területként.  (2011, október) 

• Fabrice Balanche, egy ismert muszlim tanító, aki a lyoni egyetem tanára is egyben, a következőt nyilatkozta a Radio Télévision Suisse csatornának: "Vannak olyan területeitek Franciaországban, mint Roubaix vagy észak Marseille, ahová a rendőrég be sem fogja tenni a lábát, ahonnan az államhatalom teljesen hiányzik, ahol mini iszlám államok jöttek létre." (A beszélgetés itt hallgatható meg, franciául.)

• "Vannak olyan helyek ma Franciaországban, különösen a külvárosokban, ahol már nem Franciaországban vagy igazából. A szalafita iszlamisták iszlamizálnak több környéket és külvárost. Ezek a környékek már nem tartoznak Franciaországhoz, ezek iszlám köztársaságok." (Éric Zemmour francia író, újságíró nyilatkozata a BFM tv-nek, itt hallható.)
• Franck Guiot politikus Franck Évry déli külvárosait nevezte "no go" zónáknak
• Gilles Demailly, Amiens szocialista (!) polgármestere a Fafet-Brossolette nevű kerületet nevezte "no go" zónának, ahol "nem rendelhetsz pizzát, és nem hívhatod házhoz az orvost".

Térkép az érzékeny francia területekről, 2006-ból

• A Le Figaro francia lap Perpignan és Toulouse egyes kerületeit is "no go" zónaként említette. Ugyanez a lap beszámolt még egy tucat területről, ahol Sebastian Roché politológus szavaival élve "egy iPhone áráért kaphatsz kalasnyikovot".
• A France Soir című lap egy közvélemény kutatás eredményeit hozta le, amely szerint a francia polgárok 60 százaléka szerint be kéne vezényelni a katonaságot az ilyen problémás külvárosokba.
• A Le Parisien Párizs Grigny nevű külvárosának egyes részeit mutatta úgy be, mint ahol jól szervezett muszlim bandák "a világ urai".

A Gatestone Institute teljes anyaga a franciaországi "no go" zónákról, számtalan konkrét példával, linkkel, videóval itt olvasható.

Folytatás következik, hiszen még csak Franciaországban jártunk!

"Mit tehet egy újságírónő a globális dzsihád ellen? Nagyon is sokat! Ezt bizonyítja az is, hogy a francia Anna Erelle könyve megírása óta rendőri védelem alatt él. A hölgy az internet segítségével épült be a dzsihádisták közé, hogy leleplezze, miként toborozzák világszerte a fanatikus fiatalokat." (www.booker.hu)