Olyan ez, mint úszni vagy biciklizni: először ijesztő, de számtalan új élményt tartogat mind a gyereknek, mind a szülőknek! Az óvodakezdés próbára tesz minket érzelmileg is. Lássuk a legnagyobb csapdákat!

1. Két élet: az ovis gyerek meg az otthoni gyerek

Próbáljátok meg minél jobban összehangolni az ovis és az otthoni létet, hogy ne jöjjön létre hasadás a kicsi személyiségében! Otthon természetesen szabadok vagytok, de nem árt, ha az óvoda alapvető elveit szem előtt tartjátok, mert a gyerek életét könnyítitek meg ezzel. Például ha az oviban nem szabad cumizni, érdemes kihasználni az alkalmat, és ezzel az apropóval végleg leszokni róla. Először nehéz lesz, de egyszer úgyis túl kell esni ezen. Az otthoni szabadidő ne arról szóljon, hogy most aztán mindent csinálunk, amit az oviban nem lehet, mert utána annál nehezebben szokik vissza a gyerek a kerékvágásba. Az oviban például vissza kell tenni a dolgokat  helyére, és jobb lesz, ha erre otthon is elkezd rászokni. Nyilván nem verekedhet az ovis társaival, és jobb lesz, ha otthon is leszokik erről, és rászoktatjátok más konfliktuskezelési stratégiákra. Mindig érthetően magyarázd el neki, hogy mit szabad, és mit nem szabad, illetve hogy miért!

2. Óvónéni és anya párharc

Bármilyen nehéz is, bizalmat kell szavaznod annak az óvónőnek, akire rábízod a gyerekedet. Több okból is. A legfontosabb az, hogy ha te bizalmatlan vagy, azt a gyereked is megérzi, és át is veszi. Végy egy nagy levegőt: a gyerek elengedése először kicsit nehéz és ijesztő, mint az úszás vagy a biciklizés. Gondolj pozitívan az óvónőre, és otthon így is beszéljetek róla. Ne szidjátok, kritizáljátok, se a gyerekkel, se a házastársaddal. Ha van, ami nem tetszik a személyiségében vagy a viselkedésében, gondold át, hogy mennyire fontos az adott dolog a gyerek fejlődésével kapcsolatban. Nem érdemes apróságokba belekötni és elrontani miattuk a viszonyt. Akkor emelj szót valami ellen, ha tényleg fontos – akkor viszont feltétlenül! Viszont figyelj rá, hogy ekkor se az óvónő személyét vedd célkeresztbe, hanem egy adott jelenséget, ami nektek problémákat okoz.

Vannak gyerekek, akik rajonganak az óvónéniért. Előfordulhat, hogy róla fogja elnevezni a kedvenc babáját, hogy hiányolni fogja hétvégén, hogy végtelen dicshimnuszokat zeng róla. NE LEGYÉL FÉLTÉKENY! Örülj neki, hogy szereti! Úgyis mindenképpen te leszel az első a számára. Ne hasonlítsd össze magadat, vagy a képességeidet a körülrajongott óvónénivel. Ne felejtsd el, hogy ő szakember, ezt tanulta, és ezt csinálja évek óta. Nagy rutinja van, az a dolga, hogy értsen a gyerekekhez. Persze tanulhatsz tőle hasznos dolgokat, de ne hagyd meginogni pozitív anyai identitásodat. :) NE KOMPENZÁLJ! (Fagyi, rajzfilm, új játék, hogy hatalmas puszik és üdvrivalgások bizonyítsák, hogy még mindig te vagy a tuti.) Vedd úgy, hogy a te jó nevelésed eredménye, hogy a gyereked ilyen jól teljesít az oviban, és ennyire szereti az óvónénit. Az is lehet, hogy azt veszed észre, a gyereked szívesebben engedelmeskedik neki, jobban teljesít az oviban, mint otthon. Ez gyakori jelenség, ne ijedj meg! A gyerekek szeretnek „idegenben” nagyon okosnak és ügyesnek látszani, míg otthon gyakran elengedik magukat. Ez teljesen normális.

3. Türelmetlenség – az én gyerekemnek mikor sikerül végre?!!!

Készülj fel rá, hogy lehet, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, mint ahogy elképzelted. Előfordulhat, hogy jóval nehezebb lesz, hogy egyáltalán nem fog tetszeni se az ovi, se a nevelők, se a gyerekek, se a koszt… Mindig csak a közvetlenül előttetek álló kis akadályokra koncentrálj, és örülj minden apró győzelemnek! Keresd a pozitív mozzanatokat, biztos fogsz találni valamit! Beszélgess sokat a kicsivel, értsd meg az érzéseit, de ne azonosulj az elkeseredésével! Maradj szilárd: te mindenben támogatod őt, szereted őt, de az ovit akkor sem zárhatjátok ki az életetekből! Próbáld megvígasztalni közös játékkal, kedvenc időtöltéssel, de ha dacoskodik, szomorú marad, akkor se törjél le! Gondolj arra, hogy csak idő kérdése, és a gyereked meg fogja találni a helyét!

Figyelj rá, hogy ne fogalmazd meg túl gyakran elégedetlenségedet a gyerek viselkedésével kapcsolatban! "Most megint buta voltál!" "Még mindig nem tanultad meg...?!" "Még mindig nem értetted meg...?!" "Már egy hónapja ezt csinálod minden reggel, mikor fejezed már be végre?" Vegyünk mély levegőt, számoljunk el húszig, vagy ha kell, harmincig, negyvenig is, és újra mondjuk el a gyereknek nyugodtan, kedvesen, hogy mit szeretnénk tőle. Találjuk meg a leghatékonyabb módját saját magunk lenyugtatásának, mert a gyerekek érzik a feszültséget, és csak még jobban összezavarja őket. Dicsérjük meg, ha valamit jól csinál, még ha apróságról van is szó! "Látod, ezt most okosan csináltad!" "Látod, milyen jól megy ez neked? Ugye, nem is olyan nagyon nehéz?" "Milyen ügyes voltál! Mint egy igazi óvodás!"