A menekültválság témája akkora érzelmi töltettel bír, hogy a ránk áramló információtömeg hatására lassan a közösségi média minden felhasználója az egyik vagy a másik oldal harcos támogatójává vált – kitéve magát annak a veszélynek, hogy ezzel elkerülhetetlenül ostobaságok terjesztőjévé válik. Miért is?

Nem vállalkozunk arra, hogy részletesen elemezzük a média kiszolgáltatottságát a nagy gazdasági és politikai szereplők és folyamatok felé, hiszen sokan szinte teljes életüket szentelték a probléma tanulmányozásának és leírásának. (A média befolyásoltságát egyébként többen leleplezték már belülről is: Bernard Goldberg veterán riporter munkahelye, a CBS hírcsatorna elfogultságáról írta Médiahazugságok című könyvét, Udo Ulfkotte beszámolója a Frankfurter Allgemeine Zeitungnál töltött 17 évéről pedig a tavalyi év bestsellere volt. Megvásárolt újságírók címmel.)

Inkább néhány olyan elrettentő példát szeretnénk felhozni, amelyek konkrétan bemutatják, hogyan lehet egyszerűen és gyorsan felültetni az egész világot torzításokkal vagy akár komplett álhírekkel.

1.

Ezt a képet nyilván a legtöbben ismerik, hiszen bejárta a világsajtót.

És nyilván keveseknek jut róla az eszükbe, hogy a rendőrök éppen a kisbaba anyját próbálják megmenteni a férjétől, akinél elszakadt a cérna, és egész családját a sínekre lökte Bicskénél. Pedig a háttérvideóból mindez egyértelmű...

2.

Angolul tudók számára sokkoló lehet a Daily Mail címlapja a közelmúltból, még akkor is, ha a liberális bevándorlási politika pártján állnak. A lap által sugallt kép ugyanis köszönőviszonyban sincs a nálunk tapasztalható valósággal.

“Migránsok menete az éjszakában: Németország és Ausztria beengedi a menekülteket országaikba, miután ezrek gyalogolnak 100 mérföldet, hogy elkeseredésükben megpróbáljanak új életet kezdeni.” - írja a Daily Mail, miközben a hirtelen felindulásból megindult menekülteket buszok vették fel Budapest határában, így a legelöl haladók a 27-es kilométerig jutottak el, azaz 15 mérföldet tehettek meg legfeljebb. (Az esetről és több más nyugati sajtóban megjelent rémhírről a Vigyázó Blog számolt be.)

Az internet csodája, hogy a hírt a CNBC vezető külpolitikai újságírója, Richard Engel is átvette változatlan formában. 

3.

Bizonyára sokan emlékeznek még a 2010-es úgynevezett "flotilla incidensre", ami mérföldkőnek számít a török-izraeli nemzetközi kapcsolatok alakulásában, azaz jobban mondva teljes megfagyásában. Az átlagemberek fejében a hatalmas botrány maradt meg, tüntetések, zászlóégetések világszerte Izrael, a "terrorállam" ellen. Az Indexen még most is "Izrael segélyszállító flottára támadt" címmel olvashatunk beszámolót az esetről - habár azóta nyilvánvalóvá vált, hogy a Gáza tengeri blokádját erőszakosan áttörni szándékozó egyik "segélyszállító hajón" egy felfegyverzett félterrorista csoport utazott, akik alaposan felkészültek az izraeli katonák fogadására. Mindez azonban csak azok számára nyilvánvaló, akik (lehetőleg több nyelven is) alaposan utána jártak a történteknek. A hír közlésénél és továbbadásánál ugyanis már az alapoknál, azaz hírügynökségi szinten hatalmas torzítások történtek. 

Világbotrány kellett volna hogy legyen a Reuters manipulációja, ami gyakorlatilag felcserélte a szerepeket a kések és vérnyomok kivágásával a képekről. 

Az eredeti kép, amelyen jól látszódik a kés, amivel feltehetően megszúrták a katonát.

A szerkesztett kép, amit a Reuters közölt:

Itt csak egy "furcsa vágás" történt, ami során eltűnt a kés a képről, a következő fotón azonban nyilvánvaló szerkesztést figyelhetünk meg.

Ezen a képen még jól látható egy kést tartó kéz jobb oldalon és egy nagy vérfolt a korláton. Ezen kívül ha jobban megfigyeljük, a jobb felső sarokban egy súlyosan sebesült izraeli katona vérző kezét láthatjuk. Ezek a momentumok mind hiányoznak a Reuters alsó, szerkesztett képéről. Ez nem egy apró baki egy olyan ügyben, ahol az a legfontosabb kérdés, hogy a hajóra lépő katonák jogos önvédelemből használták-e a fegyverüket vagy sem. 

(forrás: korrektorinfo.hu)

Izraeli humoristák a következőképpen dolgozták fel a történetet. (A klip közben eredeti felvételek is láthatók a katonák és az "aktivisták" találkozásáról.)

Hogyan működik a hivatalos média gépezete? Lehetséges újságírók, sőt, egész szerkesztőségek megvesztegetése, sőt, kézben tartása? Udo Ulfkotte 17 évig élvezte annak minden előnyét, hogy a Frankfurter Allgemeine Zeitung tudósítója. Luxuskörülmények között tölthette az idejét olyan országokban, mint például Omán, emellett viszont minden lépését ellenőrizték, hogy lehetőleg még csak ne is találkozhasson a valósággal. Arról, hogy akár meg is írhatná. már szó sem volt. Végül szakított ezzel a korrupt világgal, és egy megdöbbentő bestsellerben tárta tapasztalatait a világ elé. (www.booker.hu)