Fenékre csapni akkor most bűn?
A törvényt könnyen elfogadtuk, mivel úgysem tartjuk be...
A rövid válasz: igen. Ma Magyarországon legalábbis törvény tiltja a gyerekek bármilyen fokú fizikai fenyítését, az európai uniós törvényekkel összhangban. Bár a magyarok ezzel 2006-ban hivatalosan lemondtak arról a jogukról, hogy akár családon belül, akár az iskolában kiosszanak néhány pofont és sallert, a szakemberek szerint a társadalom nagy része nem tud a törvényről, vagy nem ért egyet vele, a szülők kétharmada pedig továbbra is gyakorolja otthon a fizikai fenyítést.
Hiába a törvényi szabályozás: több eltérő statisztika szerint is legalább a magyar szülők fele fenyíti fizikailag a gyerekét, a társadalomnak pedig legalább 70 százaléka megengedhetőnek tartja a nevelő célzatból adott pofont vagy fenékre csapást. Ahogy Kerezsi Klára, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának professzora fogalmazott, a jog jelentősen"előreszaladt a társadalom kulturális állapotához képest". Valószínűleg az európai normáknak való megfelelési kényszer állhat a háttérben, mivel Franicaországban, Belgiumban, Csehországban, Szlovéniában, Olaszországban és Írországban még mindig nem fogadták el az Európa Tanács gyerekek testi fenyítésének tilalmáról szóló törvényét - habár emiatt rendszeresen elmarasztalják az adott államokat.
Tavaly márciusban a Szociális Jogok Európai Bizottsága ismét határozatban ítélte el, hogy a francia jog "az igazságszolgáltatás által elismert dorgálási jogot illetően meghagyja a bizonytalanságot". Laurence Rossignol francia családügyi államtitkár lakonikusan azt válaszolta, hogy "közös gondolkodásra lenne szükség arról, hogy a gyermekek nevelésében hatékony-e a testi fenyítés". Egyben arra is felhívta a figyelmet, hogy "ez azonban nem oldható meg törvény által", ezért nem akarja "kettéosztani az országot, az egyik táborban azokkal, akik az elfenekelés mellett, a másikban pedig azokkal, akik az ellen vannak".
Megfontolandó észrevételek, Magyarország ugyanis a jelek szerint efelé halad: míg a szülők többsége fenyít, az általánosan elfogadott magyar sztárpszichológusok (Ranschburg Jenő, Vekerdy Tamás) teljesen elítélik és haszontalannak tartják a fizikai fenyítést. Egyedül Bagdy Emőke állt ki bizonyos mértékben a fenekelő szülők mellett, azt nyilatkozva, hogy „egy ember életébe egy tanító célzatú legyintés belefér”, amennyiben azt rövidesen egy ölelés és a helyzet tisztázása kíséri. Emellett a média is tendenciózusan kriminalizálja a fizikai fenyítést alkalmazó szülőket, mivel a kérdést tárgyaló cikkekben rendre összemossák a szabályok alapján, higgadtan fenyítő szülőket az indulatból ütőkkel, sőt, a súlyos bántalmazókkal és a gyerekkínzókkal is. Így egyre többen (jellemzően a gyermektelenek) ítélik el azokat is, akik időnként a gyermekük fenekére csapnak, a most felnövő nemzedékekben ez pedig minden bizonnyal fokozódni fog.
Az azonban biztos, hogy a hatóságokban egyelőre semmilyen hajlandóság nem mutatkozik arra, hogy a 10 éve elfogadott törvénynek érvényt szerezzenek a mindennapi életben. Így Magyarországon nem fenyeget az a veszély, mint például Norvégiában, hogy egy nap váratlanul kiszáll a gyermekvédelem a családhoz, és rendőri kísérettel elviszi a gyerekeket fenekelés és fülhúzás gyanúja miatt.
